Akár külföld, akár belföld

Az ország kis területe és alig tíz milliós összlakossága ellenére gyakran szerepel kiemelten akár a múltban, akár manapság minden területen. Egyes nemzetek jókedvükről, innovatív gondolkodásukról, spórolós természetükről híresek, minket finom ételeinkről, kitűnő borainkról, no és pesszimizmusunkról emlegetnek. A híres magyar pesszimizmus sokat emlegetett tény itthon is és külföldön is. Az elmúlt gazdasági és munkaerő-piaci válságos időszakban bizony ez tovább fokozódott és valljuk be meg is van az okunk arra, hogy kissé borúsan lássuk jövőnket. A mindennapokban átélt veszteségek, a nélkülözés terjedése és a tényszerű adatok elkeserítő összesítése után, mire is gondolhat a magyar ember?! Ezen bizony ki-ki hogyan, de igyekszik változtatni. Így sokan a külföldi munkavállalásban és az így megszerzett megtakarításokban gondolkodnak és ebben látják az átmeneti, esetleg végleges kiutat. Viszont a valódi előrelépés és a tényleges változtatásra való hajlam kevésbé van meg bennünk.

Nem is kell egyelőre messzire menni. A magyar munkaerőpiacra igencsak jellemző a keleti, középső és nyugati régiók között óriási foglalkoztatási különbség. A nagy cégek a jobb infrastruktúra és a kedvezőbb elhelyezkedés miatt is, inkább Nyugat-Magyarország felé orientálódnak. Viszont a régiók és az ágazatok között a munkavállalók mobilitása nagyon alacsony. De mire is vezethető ez vissza?

A magyar társadalomban a családi kötelékek nagyon szorosak, nagyon erős a generációk közötti kötődés és sokak inkább hajlandóak nélkülözni és lemondani számtalan dologról, mintsem munkahelyet váltsanak, esetleg az ország másik felében próbáljanak szerencsét. Nemzetközi felmérés szerint a magyar munkavállalók 68 százalékát főként a családi kötelékek tartják vissza a külföldi álláskeresésben. Ezen kívül a bizonytalanság és a munkahelyváltás iránti félelem vezérli még mindig a legtöbb magyar munkavállalót.

Az elmúlt két évtizedben lassú javulás kezdődött és egyre több fiatal veszi tudomásul a tényt, hogy a munkáért menni kell. Akár több száz kilométert, de lehet, hogy csak más országokban tudnak boldogulni. Persze a hajlandóságot befolyásolja most is többek között az életkor, a közlekedési infrastruktúra és a képzettségi szint is.

Egyre több nyitott lehetőség áll az munkavállalók számára, ennek viszont kötelező kritériumai vannak. A komoly elhatározásnál vissza is térhetünk a már említett mobilitási hajlandósághoz és a változtatni akaráshoz a magyar munkavállalók részéről. Ezen kívül, amire valóban szükség van megfelelő háttér biztosítása a munkaadók részéről és az elengedhetetlen nyelvtudás.

Az angol nyelv ismeretét tüntetik fel legtöbbször elvárásként a munkáltatók. Akár Magyarországon is, a munkaerőt kereső cégek 61 százaléka jelölte meg az angol nyelv ismeretét a sikeres pályázat feltételeként. A második legkeresettebb nyelv kétségtelenül a német. Ennek meglétét lassan nem is érdemes különválasztani a belföldi és külföldi munkavállalás esetében sem.

„A válság miatt Magyarországról is többen mennének ugyan külföldre, de csak keveseknek van most arra pénzük, hogy nekiinduljanak a nagyvilágnak” – fejti ki több szakértő.

Akár itthoni vagy külföldi munkavállalásról van szó meg kell küzdeni minden területen a korrekt, hosszú távú munkaszerződésért. Akik nem rendelkeznek némi alaptőkével, mert későn eszmélnek fel, sokkal nehezebben boldogulnak bármely területen. A külföldi lehetőségek esetében is nagyobb a verseny, hiszen a kínálat a munkaadók számára nagyon széles és ők maguk is igyekeznek minél olcsóbb, de mégis megbízható munkaerőhöz jutni. Így ahhoz, hogy felvegyük a versenyt más nemzetekkel a fent említett hozzáálláson és a tanulási hajlandóságon változtatni kell a közeljövőben.

http://www.fisz.hu/ujfisz/index.php?lap=hirek/hir&new_id=3210

http://karrier.szeportal.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=331&Itemid=1

http://www.hetek.hu/hatter/200712/magyarok_amerikai_szemmel